Kalandozói köröm kurta kutatása Kuto kútjában
Kalandoraim megérkeztek hát Kuto kútjának közelébe. Északnak fordultak az első sikátoron, amelynek végén elhagyatott kis házra találtak, odabent gnollokra, e hiénafejű [ráadásul ebben a játékban még zöldek is mellé...] lényekre bukkantak. Úgy bolydultak fel e förtelmes hajlékukban, mintha csak hangyabolyba léptek volna embereim. A vérszomjas lények azonnal rájuk rontottak, de csapatom hamar elbánt velük, noha az ellenség túlerőben volt. A házat átkutatva nem leltek semmire, így tovább álltak... volna. Azonban odakint, a sikátorban újabb gnollokba botlottak. Ezek meghallhatták társaik jajveszékelését, mert igyekeztek kereket oldani, de mivel erre nem maradt idejük, ezért megtámadták embereimet, akárcsak egy falka sarokba szorított patkány.
Már a sikátor sarát is a vér bíbora sötétítette, amikor kilépvén belőle, hogy végre a kút felé induljanak egy harmadik csapat gnollba ütköztek. Odo de Ridefort teljesen elvesztve fejét ezen a lehetetlen sorson, egész egyszerűen dühödt szitkozódással (abusive), de nem fölényeskedve (haughty) vonta kérdőre ezt az őrjáratot, hogy mégis mi az ördögöt keresnek erre. A gnollok meglepődve a harcos dühén, csak annyit tudtak kinyögni, hogy most még elengednek bennünket, de legközelebb meg ne lássák erre embereimet. Ezt követően elsomfordáltak.
Embereim egy nagyobb térre értek, amelyet omladozó házak, törmelék halmok vettek körül. Közepén pedig ott volt az ütött-kopott öreg kút. Még nem közelítették meg azt, hanem valamilyen alkalmas helyet kerestek arra, hogy ellássák sebeiket, illetve imádkozzanak újabb varázslatokért. A romok között bukdácsolva, sokszor látták, hogy koboldok iszkolnak tova, amint észrevették őket. Ám úgy látszott ez az apró, gyáva népség nem akart verekedni. A negyed nyugati felében embereim találtak is egy ólat, mert háznak már nem lehetett nevezni, ahol meghúzhatták magukat. Ezt követően a kúttól északra levő düledék házakat nézték át. Az egyik ilyenben egy csapat, kórságos kobold bujkált. Nyavalya kínozta agyuk vaddá tette őket, így megtámadtak pedig láthatták volna, hogy egészséges embereim könnyedén legyőznék őket. Ám ahogy leszúrták az utolsót, a kútból egy sereg kobold ugrált elő, hátba támadva őket. Szerencsére ezek sem jelentettek különösebb gondot. Ezt követően embereim óvakodva járták körbe a kutat valami menedéket keresve, hogy varázslatokért imádkozhassanak.
Azonban a kúttól nem messze egy csapatnyi gyíkemberbe futottak, kik azonnal megtámadták őket. Amint végeztek velük a kúttól délre egy rokonszenvesnek tűnő épületre leltek, ahol úgy vélték pihenhetnek egy keveset, míg a papok, az ördöngösök varázslatokért imádkoznak, illetve az utóbbiak ezeket megjegyzik.
Az első helyiségben nem érezték biztonságban magukat, így tovább haladtak dél felé, ahol is kijutottak egy kicsiny udvarra. Az udvarról egy ajtó vezetett volna tovább, de azt valakik bedeszkázták. Embereim kíváncsiságuktól hajtva már-már neki kezdtek a bontásnak, de ekkor egy újabb csapat gyíkemberbe botlottak. Ám ezek óriáshüllőket vezettek láncon, mint valami kutyát. A láncot elengedve uszították csapatomra a bestiákat. Szerencsére ezek az oktalan állatok nem voltak olyan nehéz ellenfelek, mint amilyen visszataszítóan festettek.
Legyőzésük után embereim lefeszegették, vagy inkább letördelték a korhadt deszkákat, majd beléptek az áporodott levegőjű helyiségbe. Odabent egy guvadt szemű banyára leltek, aki egy ócska szőnyegen ülve magyarázott valami új kor eljöveteléről, majd megköszönte, hogy kiszabadították. Szerencsére csókot nem lehelt embereim arcára... Csapatom ezt követően átkutatta ezt a tetűfészket, ahol a banya akarata ellenére múlatta az időt, és a molyrágta szőnyege alatt egy rejtett fachból egy varázslatos bot (quarterstaff), meg egy karperec került elő. Embereim, kipihenték magukat e helyütt, majd visszatértek a kúthoz.
Körbejárták, akárcsak egy óvatos macska egy bödön tejszínt, a környék egyetlen vízforrását, ami nagyon is illet ehhez a negyedhez, lévén épp oly düledékes, mint minden errefelé. Ehhez képest a pórnegyed valóságos főúri palotákkal bírt.
Ezt követően csapatom bele kandikált Kuto kútjába, és a falán valamilyen fémből készült fokokat fedeztek fel, amelyek még mindig csillogtak, tehát nem is oly régen verték a kút omladékos falába ezeket. Alászálltak hát a nyirkos, hideg levegőjű mélységbe.
Élükön egy rossz arcú alak állt, mint acsargó ugatásából kiderült, ő volt Fakó Norris. Na már most, hogy hulló haja volt-e fakó, vagy szelleme, esetleg "szépsége", habár ezzel a legkisebb mértékben sem rendelkezett, amiről a nevét kapta, az nem derült ki. Ellenben az bebizonyosodott, hogy piaci, meg ivóbeli pletykák igazat szóltak, hogy egy briganti bandita rejtezik e nedves helyt. Az útonálló igen türelmetlen volt, és megadásra szólította fel csapatomat. Ám azok nem ijedtek meg a fenyegetéseitől, amelyek olyan trágárak voltak, mint amilyen ocsmány ő maga.
A nyirkos félhomályban hát pengék, meg vad pillantások villantak. Norris bandája koboldvezérekből meg gyíkemberekből állt. A gyíkok vadul védték urukat, de Tarfejű Gorvenál megbénította (hold person) őket, urukkal együtt. Így könnyedén leszurkálták őket embereim, miközben a hátul álló Acantha s Phixidorous nyilak raját zúdította a koboldokra. Miután az utolsó gyík, meg Norris is elesett, a koboldok megadták magukat. Norris-nál, azaz inkább holtesténél, egy igen jó minőségű, ördöngös kétkezes kardra leltünk; meg egy papírra, amin egészen hivatalosnak tűnő írással a következő állt:
Állíts ki egy csapatot, legalább harminc haramiádból állót, majd találkozz a hobgoblin sereggel a kicsiny mólónál, a várostól nyugatra. Neked és embereidnek a hobgoblinok vezére parancsol majd, kövesd utasításait! A küldetés végeztével élelemmel, kincsekkel s megannyi rabszolgával gazdagodsz majd.
Aláírás, a Főnök
E papiros hátuljára Norris el nem küldött, válasz macskakaparása volt olvasható:
Én sohasem fogom egy hobgoblin utasításait követni! Olyan küldetésre sem vállalkozom sohasem, ahol nem tudom, hogy mi célt szolgált. És főleg nem vállalkozom olyan kalandra, ahol ismeretlen mennyiségű "élelemmel, kincsekkel s megannyi rabszolgával gazdagodhatok". Ellenben vállalok olyan megbízatást, amelyet magam vezetek, amelynek ismerem célját és amelynek pontosan ismerem a jutalmát. Addig ne is küldözgess nekem üzeneteket, amíg e feltételeim nem teljesülhetnek!
Aláírás, Fakó Norris
Na ezért ne bízzon az ember egy szemtelen rablóban...
Embereim ezt követően tovább kutakodtak e földalatti retekhelyen, északkeleti irányba, ahol egy sarokban meg is lelték e teljesen kifakult Norris-nak a kincseit. Olyan sokat, hogy embereim alig bírták cipelni. A kútból kimászva, az az ötletük támadt, hogy esetleg kérnek valami jutalmat e tettükért, így visszaindultak a civilizált negyedbe. Útközben koboldokba ütköztek, akik megtámadták őket, de miután rájöttek ezek az átkozottak, hogy embereim erősebbek, úgy kellett kergetőzni velük, míg végül az utolsó is kilehelte lelkét.
Új Phlan civilizált negyedébe visszatérve, embereim először a bandita pénzének csaptak a fenekére, akképpen, hogy gyorsan elmentek a mesterekhez fogásokat tanulni. Szinte mindenki tanult valamit újat, kivétel Odót, mert ő még nem gyűjtött elég tapasztalatot.
Ezt követően a városházán a tisztviselőnek elmondták embereim a tettüket, aki, ugyan nem volt erről hirdetmény, de megjutalmazta őket. Az új pénzből csapatom egy közeli boltba tévedt, hogy eladja Norris kardját, illetve, hogy Phixidorous egy összetett hosszú íjat vásároljon. Ezt követően, embereim visszatértek a düledékes kúthoz, ahonnan dél felé vették az irányt. A romnegyedtől délre, Mendor könyvtárát találták. Azonban ajtajai oly vaskosak, remekül vasaltak voltak, hogy bezúzni nem sikerült azokat, záruk pedig oly kitűnő mestermunka volt, hogy feltörni szintén nem sikerült.
Embereim, kissé csalódottan, így inkább a kúttól nyugatra fekvő Podol Pláza nevű köztér felé vették az irányt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése